Galilei rövid életrajza évszámokban

1564

Galileo Galilei az olaszországi Pisában született 1564. február 15-én, Giulia Ammannati és Vincenzo Galilei zenetanár fiaként.

1574-1580

Firenzébe költözött, szülei beadták a Firenze melletti Vallombroso kolostoriskolájába. Ebből az időszakból számos kézirata maradt fenn, amelyből kiderül, hogy az Arisztotelész műveit tanulmányozta. Művészeteket tanult, festett. Kiválóan megtanult orgonálni és lanton játszani. Jelentkezett kispapnak, de édesapja jobban fizető pályára szánta.

1580 - 1585

1580/1581-ben beiratkozott a pisai egyetemre, ahol orvostudományt és filozófiát kezdett tanulni.

1586

Ezekből az évekből származik az a kis hidrosztatikai mérleg, amit Archimédesz munkáinak tanulmányozása közben készített. Hozzá készített egy használati útmutatót is a La Bilancetta (A mérlegecske) címen.

1588

Galilei két előadást tartott a firenzei akadémián Dante Isteni színjátékának Pokol című részéről. Matematikai és geometriai módszerekkel vizsgálta a Dante által leírt Pokol alakját, méreteit és elhelyezkedését, valamint összehasonlította a korábbi értelmezéseket. Az előadások jól példázzák, hogy a reneszánsz korban a matematika az irodalmi alkotások értelmezésében is szerepet kaphatott.

1589 - 1592

1589-ben mégis visszatért Pisába. Életében ettől kezdve jó néhány év tanári munka kezdődött.
1589 és 1592 között matematikát tanított a Pisai Egyetemen, amivel elég jól keresett, amivel családja is elégedett volt. A matematika és a mozgás problémái foglalkoztatták ezekben az években. Vincenzo Viviani beszámolója szerint Galilei a pisai ferde toronyból különböző tömegű testeket ejtett le, hogy vizsgálja az esésüket. A történet közismertté vált, de a kísérlet ilyen formában történő megtörténtére nincs egyértelmű kortárs bizonyíték. Galilei ebben az időszakban valóban foglalkozott a testek mozgásával és esésével, kutatásainak eredményeit korai, De motu néven ismert kézirataiban dolgozta fel.

Megvetést mutatott az akadémiai élet iránt, ami még inkább felerősödött, amikor maga is tanár lett. Ez vezette a 1590-ben a "Capitolo contro il portar la toga" (A tallár viselése ellen) című munka megírására.
A pisai egyetemen nem volt elégedett munkakörülményeivel, és több kollégájával is nézeteltérései támadtak. Ironikus természetével és kiváló vitakészségével sokakat magára haragított, így szerződését -annak lejártakor- nem hosszabbították meg. 1592-ben a Padovai Egyetem matematikai tanszékére került, ahol pályafutásának egyik legtermékenyebb időszaka kezdődött.

1592

A Padovai Egyetemen kapott állást, amely akkoriban Európa leghíresebb egyeteme volt, különösen az orvostudományokban való kiválósága miatt. Sok barátot szerzett és élénk tudományos kör alakult ki körülötte. Itt ismerkedett meg Giovanfrancesco Sagredoval is, akiről két nagy könyvében Sagredot, a kritikus józanságot képviselő beszélgetőtársat mintázta.
Geometriát, mechanikát és csillagászatot tanított, valamint mechanikai kísérleteket és tanulmányokat folytatott. 

1593

Galilei padovai éveiben a mechanika kérdéseivel is foglalkozott. A Le mecaniche (Mechanika) című írását az 1590-es években kezdte kidolgozni, majd 1602 körül átdolgozta. A mű kéziratos másolatokban terjedt, nyomtatásban azonban csak Galilei halála után, 1649-ben jelent meg olasz nyelven.

1594-ben Galilei szabadalmat kapott egy általa tervezett vízemelő szerkezetre, amelyet a mezőgazdasági öntözésben lehetett alkalmazni.

1597

Johannes Keplerhez írt levelében Galilei arról számolt be, hogy már évek óta Kopernikusz világképének híve. A heliocentrikus elképzelés tehát jóval a távcsöves felfedezései előtt foglalkoztatta.

1606

Galilei padovai éveiben olyan geometriai és katonai körzőt fejlesztett ki, amely különféle számítások és szerkesztések elvégzésére volt alkalmas. A műszert többek között hadmérnöki feladatoknál, valamint geometriai és aritmetikai számításoknál használták. Galilei magántanítványainak a használatát is oktatta. 1606-ban Padovában megjelentette Le operazioni del compasso geometrico et militare (A geometriai és katonai körző használata) című munkáját.

1610

Galilei 1609-ben továbbfejlesztette a Hollandiából ismert távcsövet, és csillagászati megfigyelésekbe kezdett. Tanulmányozta a Hold egyenetlen felszínét, megfigyelte, hogy a Tejút rengeteg csillagból áll, és 1610 januárjában felfedezte a Jupiter négy nagy holdját, melyek később Galilei-holdak néven lettek ismertek. Ez a felfedezése egy komoly érv volt a Föld központú világgal szemben. 

Felfedezéseit 1610 márciusában megjelent Sidereus nuncius (Csillaghírnök) című művében tette közzé. A megfigyelések alapjaiban kérdőjelezték meg az égitestek természetéről alkotott hagyományos arisztotelészi elképzeléseket.

1610 folyamán megfigyelte a Szaturnusz különös alakját, az év végén pedig felismerte a Vénusz fázisváltozásait. Utóbbi megfigyelés ellentmondott a hagyományos ptolemaioszi világképnek, bár önmagában nem bizonyította a kopernikuszi rendszer helyességét.

1610-ben II. Cosimo de' Medici toszkán nagyherceg udvari matematikusa és filozófusa lett, és visszatért Firenzébe.

1612

Megjelent Discorso intorno alle cose che stanno in su l'acqua o che in quella si muovono (Értekezés a vízben úszó és mozgó testekről) című műve, amelyben a testek úszásának és elmerülésének kérdését vizsgálta. Arkhimédész elméletére támaszkodva vitába szállt az úszást elsősorban a testek alakjával magyarázó arisztotelészi értelmezésekkel. 

1613

Megjelent Galilei Istoria e dimostrazioni intorno alle macchie solari e loro accidenti (A napfoltok története és bizonyítások a velük kapcsolatos jelenségekről) című munkája, amely három, Mark Welserhez intézett levelét tartalmazta. Galilei a napfoltok változásait és mozgását vizsgálta, és arra következtetett, hogy a Nap nem változatlan, tökéletes égitest. Megfigyelései a Nap tengely körüli forgására is bizonyítékot szolgáltattak. 

1615

Galilei megírta Lettera a Madama Cristina di Lorena (Levél Lotaringiai Krisztina nagyhercegnéhez) című írását. Ebben a Szentírás értelmezése és a természettudományos megismerés kapcsolatát vizsgálta. Amellett érvelt, hogy a természeti jelenségekre vonatkozó kérdésekben a megfigyeléseknek és a bizonyításoknak meghatározó szerepük van, és a bibliai szövegek értelmezésekor figyelembe kell venni azok vallási célját.

1615 - 1616

A Nagyheceg ajánlólevelével és költségére ismét Rómába ment. Megírta a Discorso sul flusso e reflusso (Értekezés az ár-apályról) című értekezést, de nyomtatásban nem jelent meg. Ebben a jelenséget a Föld mozgására talált fizikai bizonyítékként értelmezte. Galilei kész volt rá, hogy megvédje a kopernikuszi világképet. 1616 februárjában a Szent Hivatal teológiai szakértői a Nap központi helyzetére és a Föld mozgására vonatkozó állításokat a katolikus tanítással összeegyeztethetetlennek minősítették. Robert Bellarmino bíboros figyelmeztette Galileit, hogy ne tartsa fenn és ne védelmezze a kopernikuszi tanokat. Március 5-én az Index Kongregáció rendeletet adott ki, amely Kopernikusz művének terjesztését a javításáig felfüggesztette. Galilei ellen nem idult inkvizíciós per, de megígértették vele, hogy Kopernikusz elméletéről csak mint matematikai hipotázisról beszél. Az enyhe megítélés valószínűleg Bellarmino kardinálisnak is köszönhető volt. 1616. március 11-én a pápa is fogadta audiencián. Bár Galileit 1616-ban nem ítélték el, de a figyelmeztetés később fontos szerepet játszott az 1633-as perében.

1619

Megjelent Mario Guiducci Discorso delle comete (Értekezés az üstökösökről) című műve, amelynek kidolgozásában Galilei is jelentős szerepet játszott. Az 1618-ban megfigyelt üstökösök természetéről folytatott vitában Galilei tévesen úgy vélte, hogy az üstökösök nem önálló égitestek, hanem optikai jelenségek. A vita később az Il Saggiatore megírásához is hozzájárult.

1623

Maffeo Barberini bíborost VIII. Orbán néven pápává választották. Barberini korábban kedvezően viszonyult Galileihez, ezért megválasztása új reményeket ébresztett a tudósban.

Ugyanebben az évben jelent meg Galilei Il Saggiatore (A próbamester) című műve, amely az üstökösökről folytatott vita nyomán született. A műben Galilei a természet matematikai leírásának jelentőségét is hangsúlyozta.

1624

Galilei Rómába utazott, ahol több alkalommal is találkozott VIII. Orbán pápával. A megbeszélések során a kopernikuszi világkép kérdése is szóba került. A pápa nem fogadta el a Föld mozgásának bizonyítottságát, de Galilei lehetőséget látott arra, hogy a két világrendszerről szóló vitát könyvben dolgozza fel.

1624 - 1630

Megírta a Dialogo: sopra i due massimi sistemi del mondo tolemaico, e copernicano (Párbeszédek: a két legnagyobb világrendszerről, a ptolemaiosziról és a kopernikusziról) című művét.

1632

Februárban nyomtatásban megjelent a Dialogo, aminek a terjesztését augusztusban betiltották. Szeptember 23-án megkapta az idézést, hogy haladéktalanul jelenjék meg az inkvizíció főfelügyelője előtt, ő orvosi igazolásokkal megpróbálta magát kivonni a római utazás alól.

1633

Galilei februárban Rómába érkezett, hogy megjelenjen az inkvizíció előtt. A per végén, 1633. június 22-én a Szent Hivatal eretnekség súlyos gyanújában találta vétkesnek, mert a korábbi egyházi figyelmeztetés ellenére a kopernikuszi világképet védelmező érveket fejtett ki.

Az ítélet értelmében Galileinek ünnepélyesen meg kellett tagadnia a kifogásolt tanokat. A Dialogo című művét betiltották, őt pedig a Szent Hivatal által meghatározott idejű fogva tartásra ítélték. Három éven át hetente el kellett mondania a hét bűnbánati zsoltárt is.

A büntetést a gyakorlatban nem börtönben, hanem meghatározott tartózkodási helyeken, felügyelet alatt töltötte. Az ítélet és a kényszerű tanmegtagadás Galilei életének meghatározó fordulópontja lett.

  Egy nappal később megkezdte büntetése letöltését - először barátja és tanítványa,Ascanio Piccolomini sienai érsek püspöki palotájában Siená-ban, mivel Firenzében éppen kitört a pestis.

Az ítélet után Galilei előbb Ascanio Piccolomini sienai érsek vendégeként tartózkodott Sienában. 1633 decemberében engedélyt kapott arra, hogy visszatérjen a Firenze melletti Arcetriben található, Il Gioiello nevű villájába.

Élete hátralévő részét felügyelet alatt, házi őrizetben töltötte. Mozgásszabadságát és kapcsolattartását korlátozták, tudományos munkáját azonban folytatta. Ebben az időszakban dolgozta ki a mozgástan és a szilárdságtan kérdéseit tárgyaló utolsó nagy művét.

A Mediciektől havi nyugdíjat kapott, valamint éves vatikáni járadékot, melyet 1630-ban ígért oda neki VIII. Orbán pápa, és aminek folyósítását soha nem szüntették meg.

1634

Április 2-án meghalt Galilei idősebb lánya, Virginia, aki szerzetesként a Maria Celeste nevet viselte. Az arcetri San Matteo kolostorban élt, és levelezésük tanúsága szerint szoros kapcsolatot ápolt édesapjával. A per és a házi őrizet nehéz időszakában is támogatta őt. Halála súlyos személyes veszteséget jelentett Galilei számára.

1638

Galilei házi őrizete idején jelent meg Leidenben utolsó nagy műve, a Discorsi e dimostrazioni matematiche intorno a due nuove scienze (Matematikai érvelések és bizonyítások két új tudományról).

A műben a szilárdságtan és a mozgástan alapvető kérdéseit vizsgálta. Foglalkozott többek között a testek méretének és szilárdságának összefüggésével, az egyenletesen gyorsuló mozgással és a hajításokkal. Eredményei jelentős szerepet játszottak a klasszikus mechanika későbbi fejlődésében.

Galilei ekkorra már szinte teljesen megvakult, tudományos munkáját azonban tanítványai segítségével tovább folytatta.

1642

Galileo Galilei 1642. január 8-án, 77 éves korában hunyt el arcetri otthonában az egyházzal megbékélve, a betegek szentségével megerősítve.

Földi maradványait a firenzei Santa Croce-bazilikában, a Szent Kozma és Damján-kápolna melletti helyiségben helyezték el. A tervezett monumentális síremlék felállítását az egyházi hatóságok ellenállása hosszú időn át akadályozta. A ma látható síremléket csak 1737-ben avatták fel.

Utóélet

Galilei művei és tudományos eredményei halála után is jelentős hatást gyakoroltak a természettudományok fejlődésére. Munkáinak újabb kiadásai jelentek meg, miközben a kopernikuszi világképhez kapcsolódó egyházi könyvtilalmak fokozatosan enyhültek.

1737-ben Galilei földi maradványait a firenzei Santa Croce-bazilikában kialakított monumentális síremlékbe helyezték át.

1741-ben XIV. Benedek pápa idején engedélyezték Galilei műveinek újabb, javított kiadását. Ez azonban nem jelentette az 1633-as ítélet formális megsemmisítését.

1757-ben enyhítették a Föld mozgását tanító művekre vonatkozó általános könyvtilalmat. Kopernikusz De revolutionibus című munkája és Galilei Dialogója azonban továbbra is szerepelt a tiltott könyvek jegyzékében.

1835-ben a tiltott könyvek jegyzékének újabb kiadásából már hiányzott Kopernikusz és Galilei említett műve.

1981-ben II. János Pál pápa bizottságot hozott létre a Galilei-ügy történeti, tudományos és teológiai vizsgálatára.

1992. október 31-én, a bizottság munkájának lezárásakor a pápa elismerte a Galilei-ügyben elkövetett értelmezési hibákat, és hangsúlyozta a tudományos kutatás, valamint a Szentírás értelmezése közötti megfelelő különbségtétel fontosságát. Az eseményt gyakran Galilei rehabilitációjaként említik, de nem jelentette az 1633-as ítélet formális jogi megsemmisítését.

Részletesebben is olvashat Galilei életének eseményeiről az alábbi, vagy az Ajánlott irodalomban felsorolt további művekben.

A Dialogo: sopra i due massimi sistemi del mondo tolemaico, e copernicano (Párbeszédek: a két legnagyobb világrendszerről, a ptolemaiosziról és a kopernikusziról) című mű magyar fordításban.

Részletes életrajza angol nyelven

Részletes életrajza magyarul: Vekerdi László Így él Galilei Budapest, 2004. Neumann Kht.